A kenyér az élet, az otthon és a bőség szimbóluma, de egyszersmind kifejezheti a személyiséget, válhat szorongás vagy bűntudat forrásává és jelezheti, éppen milyen életszakaszban vagyunk, melyik társadalmi rétegbe tartozunk. Tűzijáték után egy kis gasztropszichológia.
Hogyan él együtt gyermeki és felnőtt énünk? Honnan jönnek a mindent elsöprő érzelmek? Hogyan gondolkodhatunk úgy a belső gyermekről mint metaforáról? Feldmár András beszélgetése Huszár Annamáriával, a Feldmár Intézet terapeutájával.
Meddig vagy a saját nagymamád vagy az apád? Meddig van ereje a múltnak, és honnan tud gyengülni, változni ez az erő? A múlt bábjai vagyunk csupán, vagy felelős, gondolkodó lények?
Szülőként az egyik legfőbb célunk, hogy a gyerekeink jól érezzék magukat a bőrükben, tudják becsülni magukat, hogy majd felnőttkorukban könnyedén megbirkózhassanak a nehézségekkel. Amilyen egyszerű elhatározni, olyan nehéz mindezt kivitelezni.
Sokféle sportolót láthatunk az olimpián, ám abban alighanem hasonlítanak, hogy valamiképpen mind a tökéletességre törekszenek. De létezik-e „egészséges” perfekcionizmus? Hogyan tudják az élsportolók elkerülni a görcsös hibakeresést? Mi a hozzátartozók és a közönség felelőssége a sportolók mentális jóllétében? És miért fontos az átlagembernek e téren is tanulni a versenyzőktől?
Nem csak szubjektív tapasztalat: valóban könnyebben esünk szerelembe nyáron, mint az év más időszakaiban. Milyen körülmények segítik a fellobbanást, és miért szinte törvényszerű, hogy gyorsan véget is érjen? Miért ugranak bele egyébként józan emberek is egy futó kalandba egy fülledt nyári estén? Mit szabad (el)várni egy ilyen viszonytól, és mit kellene mindenképpen megbeszélni ágyba bújás előtt? És mire panaszkodnak utána huszadszor is a nők a pszichológusnál?
A fesztiválszezon kezdetén érdemes végiggondolni, milyen pszichés hatások – veszélyek és lehetőségek – érik a résztvevőket. Mit lenne jó mindenkinek tisztázni magában indulás előtt? Hogyan hat a felfokozott hangulat a (pár)kapcsolatokra? Mire kell figyelni a szerhasználóknak és társaiknak? Miként segíthetik a szülők a fesztiválozni induló kamasz gyerekeiket? És milyen lélektani csapdát rejthet egy nem megfelelő cipő viselése?
Egyre többen vesszük észre, hogy felnőtté válásunk rögös útján gyermeki énünk valahol lemaradt. Annyira siettünk belekezdeni a fontos és felelősségteljes felnőtt életszakaszába, hogy a bohókás belső gyermek talán még most is pillangók után szaladgál egyszínes virágmezőn. Hol találunk rá ismét?
De mi történik, ha úgy érzem, nem elég kívánatosak a vágyaim? Tudom-e egyáltalán, mit akarok? Vonzónak találom-e annyira önmagam, hogy elhiggyem, mások is vonzódhatnak hozzám? Az Útmutató tévelygőknek kötet párbeszédeit követve ezúttal vágyról, élvezetről és persze szexről folyik a társalgás.
Nemi kapcsolatok bonyolult hálózata szövi át a társadalmat. A nemi vágy nem bűn. A nemi ösztön meghatározza a viselkedést, alakítja a civilizációt. Ezek sokáig nem voltak maguktól értetődő állítások, sőt eretnekségnek számítottak.
Sok kisgyerek felfedezi, hogy nemi szerveinek ritmikus dörzsölése, simogatása különleges izgalmat okoz. Rólunk, felnőttekről és a szexualitáshoz való viszonyunkról szól, miképp reagálunk e természetes és fontos élményre.
Mikor, hogyan és milyen lesz? Ezek a leggyakoribb kérdések az első szexuális együttlét előtt, amin statisztikák szerint a mai fiatalok több mint fele már 15-16 évesen átesik. A túl korai szex az esetek 85 százalékában negatív tapasztalatot okoz, de a túl későinek is lehetnek mellékhatásai.
Mint minden társas viselkedésben, a szexuális életben is fontos szerep jut a sémáknak. Mindenkinek van elképzelése arról, milyen elemekből áll az a forgatókönyv, amely alapján az örömteli és elfogadható szeretkezés megvalósul. Ezek a sémák és tévhitek azonban megakadályozhatják a boldog szexuális életet.
Profi sportolókkal kapcsolatos elvárásaink sokszor csak magasztos motivációkat feltételeznek, de a szakpszichológus szerint a magasztosnak mondható célok és az alapvető szükségletek egyik tevékenységünkben sem különválaszthatók – így a sportban sem.
